Lezajlott az I. Háromszéki Bajuszverseny
Lepipálták a tanácselnököt
A
Szent György Napok rendezvényei közül kétségtelenül az I. Háromszéki Bajuszverseny
vívta ki a legintenzívebb médiaérdeklődést. Az eseményre – lapunk és a Sepsi
Rádió szervezésében – vasárnap este hét órától került sor a nagyszínpadon, népes
tömeg előtt. Pontosan húszan gondolták úgy, hogy érdemes bajuszukat bemutatni
a világnak, és, mint utóbb kiderült, nem hiába, hiszen a leghosszabb székely
arcdísz egy bolhaugrásnyival lekörözte a magyar bajnokét!
A
versenyre Birtalan Sándor (Sepsiszentgyörgy), Zsigmond Mihály (Tusnádfürdő),
Páll Márton (Sepsiszentgyörgy), Száfta István (Mikóújfalu), Borsay Ferenc (Bibarcfalva),
Haraly Ernő (Zabola), Beke Ernő (Kézdivásárhely), Lukács János (Gelence), Mikola
Ferenc (Kézdimartonfalva), Balázs István (Szentkatolna), Balog László (Szentkatolna),
Nagy Mihály (Kovászna), Györgyjakab Dezso (Csernáton), Bartha Ernő (Sepsiszentgyörgy),
László Zsolt (Rugonfalva), Ruzsa Levente (Székelykeresztúr), Tamás Sándor (Kézdivásárhely)
és Gyönös Ferenc (Kovászna) neveztek be, akiknek ezúton is köszönetünket fejezzük
ki. Illetve még ketten a helyszínen döntöttek a megméretkezés mellett, de a
nagy sürgés-forgásban a nevüket nem sikerült megjegyeznünk – őket arra kérjük
(és ez minden résztvevőre vonatkozik), hogy címüket juttassák el a szerkesztőségbe,
már csak azért is, hogy a féléves Székely Hírmondó-előfizetéseket érvényesíteni
tudjuk.
A bibarcfalvi Borsay Ferenc a közönség mulatságára kijelentette, hogy ő bizony
még „szűzbajuszt” hord, ami azt jelenti, hogy „még se lehúzva, se kipödörve
nem volt, de nem is volt még összeakasztva senkiével!”. Tamás Sándor megyeitanács-elnök,
aki a verseny ötletét az Év embere díjátadó gálán vetette fel, elmesélte: egy
esztelneki öregúrtól tanulta meg, hogy „az a bajusz nem es bajusz, amelyik hátulról
nem látszik”; azóta igyekszik behozni a lemaradást, de még van pótolnivalója,
mert a vetélkedőn nem fért fel a dobogóra.
A zsűrit Kiss Edit, a Sepsi Rádió munkatársa, Camelia Paraschiv, az Andrei Muresanu
Színház színésznője, Gulyás László, a Magyar Bajusz Társaság oszlopos tagja,
a magyarországi bajuszkodás kitalálója, és Ambrus Kristóf, az aktuális magyar
bajuszkirály alkotta. A leghosszabb bajusz megválasztásánál nem volt ugyan nehéz
dolguk, ugyanis egyértelműnek tűnt, hogy ki viszi el a pálmát, annál nehezebb
volt meghozni a döntést: kié a legkarakteresebb arcdísz. Hosszas fejtörés árán
tudták kiválasztani azt a két nyertest, akik a szervezők költségén részt vehetnek
a májusi kiskunfélegyházai, Európa-szintű bajuszbajnokságon. Emellett minden
benevezőt Székely Hírmondó-előfizetéssel és a Székely Kalendárium egy példányával
ajándékoztunk meg, illetve szándékunkban áll meghívni őket egy közös piknikre.
Negyven éve gondozza
A legjellegzetesebb székely bajusz-díjat a zabolai Haraly Ernő nyerte el. Bajusza
immár negyven éves, mondhatni, szinte egész életében magával hordta, s mint
mesélte, annyira tetszett neki, hogy soha nem is akarta levágni. Az elmúlt évtizedek
során minden reggel kipödréssel, fésüléssel kezdődött az élet. Bár az előkészületek
nem igényelnek sok időt, naponta el kell végeznie a műveletet, mivel éjjelente
„kissé összekuszálódik” arca ékessége. Négy lánya van, közülük hárman férjezettek,
de egyik vő sem hord bajuszt. Az édesapjának volt ugyan, „de közel sem ilyen
szép, mint nekem”.
„Muszáj szeressem”
A tusnádfürdői Zsigmond Mihály bajuszáról elmondhatjuk, hogy majdnem a válláig
ér, így nem csoda, hogy a leghosszabb bajusz kategóriában messzemenően megelőzte
társait. Amikor megtudta, hogy versenyt rendezünk, úgy döntött, ő is indul,
hadd lássa, van-e valakinek még ekkora bajusza, s bevallása szerint már a megmérettetés
előtt úgy érezte, hogy nyerni fog. Lapunknak elmondta, tizennégy éves korától
növeli bajszát, két évvel ezelőtt azonban a lánya kérésére kivágott belole,
mert zavarta az édesapja arcdísze – akkor már szinte olyan hosszú szőrzettel
bírt, mint amilyennek a versenyen megjelent. A vetélkedőre felesége, Anna néni
is elkísérte. Amikor megkérdeztük, tetszik-e neki a férje bajusza, mosolyogva
csak annyit felelt: „hát muszáj szeressem”.
Jövőben is találkozunk!
Ambrus Kristóf azon véleményének adott hangot, hogy a verseny rangosnak nevezhető,
jó bajszokkal találkozott a zsűri, viszont nem volt módjuk az alapos mérlegelésre,
és arra is több időt kellett volna szánni, hogy a közönség alaposabban megmustrálhassa
a versenyzőket.
– Remélem, hogy egy hagyományteremtő vetélkedőről van szó, és a jövőben több
kategóriában indulhatnak a versenyzők, hiszen egy dali bajuszt nehéz összehasonlítani
egy kínaival. A mostani hossz-győztesünk egyébként ez utóbbi kategóriában akár
nemzetközi versenyeken is megállná a helyét – mondta a magyar bajuszkirály.
Mi igyekszünk megfogadni a tanácsát, mind a folytonosság, mind a kategória-szám
tekintetében, és abban is bízunk, hogy jövore még többen öregbítik egy székely
specifikum hírnevét.
(Székely Hírmondó)
A Székely
Hírmondó címoldalán számolt be a vetélkedőről:

A
bajuszverseny szervezői: